| Chapter 20 |
1 | És lõn azok közül a napok közül egyen, mikor õ a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, elõállának a fõpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
|
2 | És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?
|
3 | Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tõletek; mondjátok meg azért nékem:
|
4 | A János keresztsége mennybõl vala-é, vagy emberektõl?
|
5 | Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha [ezt] mondjuk: Mennybõl; [azt] fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
|
6 | Ha pedig [ezt] mondjuk: Emberektõl; az egész nép megkövez minket: mert meg van gyõzõdve, hogy János próféta volt.
|
7 | Felelének azért, hogy õk nem tudják, honnét [vala.]
|
8 | És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
|
9 | És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szõlõt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú idõre elutazék.
|
10 | És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szõlõ gyümölcsébõl; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.
|
11 | És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.
|
12 | És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
|
13 | Monda azért a szõlõnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
|
14 | De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg õt, hogy a miénk legyen az örökség!
|
15 | És kivetvén õt a szõlõbõl, megölék. Mit cselekszik azért a szõlõnek ura azokkal?
|
16 | Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szõlõt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen [az]!
|
17 | Õ pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építõk megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
|
18 | Valaki erre a kõre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
|
19 | És igyekeznek vala a fõpapok és az írástudók kezeiket õ reá vetni azon órában; de félének a néptõl; mert megérték, hogy õ ellenök mondta e példázatot.
|
20 | Annakokáért vigyázván õ reá, leselkedõket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy õt megfogják beszédében; hogy átadják a felsõbbségnek és a helytartó hatalmának.
|
21 | Kik megkérdezék õt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
|
22 | Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
|
23 | Õ pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
|
24 | Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
|
25 | Õ pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.
|
26 | És nem tudták õt megfogni beszédében a nép elõtt; és csodálkozván az õ feleletén, elhallgatának.
|
27 | Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék õt,
|
28 | Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye [annak] feleségét, és támasszon magot az õ testvérének.
|
29 | Hét testvér vala azért: és az elsõ feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;
|
30 | A másik vevé el azért annak feleségét, és az [is] magzatok nélkül halt meg;
|
31 | Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.
|
32 | Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.
|
33 | A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.
|
34 | És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:
|
35 | De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:
|
36 | Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.
|
37 | Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
|
38 | Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élõknek [Istene:] mert mindenek élnek õ néki.
|
39 | Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!
|
40 | És többé semmit sem mertek tõle kérdezni.
|
41 | Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
|
42 | Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felõl,
|
43 | Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
|
44 | Dávid azért Urának mondja õt, mimódon fia tehát néki?
|
45 | És az egész nép hallására monda az õ tanítványainak:
|
46 | Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az elsõ ûlést, és a lakomákon a fõhelyeket;
|
47 | Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színbõl hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
|