| Chapter 4 |
1 | És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyűle ő hozzá, úgy hogy ő a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala.
|
2 | És sokat tanítja vala őket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában:
|
3 | Halljátok: Ímé, a magvető kiméne vetni.
|
4 | És lőn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt.
|
5 | Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben.
|
6 | Mikor pedig fölkelt a nap, elsűle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada.
|
7 | Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.
|
8 | Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit.
|
9 | És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja.
|
10 | Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől.
|
11 | Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek,
|
12 | Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak.
|
13 | És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot?
|
14 | A magvető az ígét hinti.
|
15 | Az útfélen valók pedig azok, a kiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét.
|
16 | És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, a kik mihelyst hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják,
|
17 | De nincsen ő bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak.
|
18 | A tövisek közé vetettek pedig azok, a kik az ígét hallják,
|
19 | De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz.
|
20 | A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit.
|
21 | És monda nékik: Avagy azért hozzák-é elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék?
|
22 | Mert nincs semmi rejtett dolog, a mi meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.
|
23 | Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.
|
24 | És monda nékik: Megjegyezzétek, a mit hallotok: A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek, a kik halljátok.
|
25 | Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van.
|
26 | És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.
|
27 | És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképen.
|
28 | Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.
|
29 | Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.
|
30 | És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?
|
31 | A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb,
|
32 | És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.
|
33 | És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az ígét, úgy a mint megérthetik vala.
|
34 | Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala.
|
35 | Azután monda nékik azon a napon, a mint este lőn: Menjünk át a túlsó partra.
|
36 | Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele.
|
37 | Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.
|
38 | Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?
|
39 | És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.
|
40 | És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?
|
41 | És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?
|