| Chapter 5 |
1 | Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
|
2 | Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megõrizzék.
|
3 | Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az õ ínye.
|
4 | De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tõr.
|
5 | Az õ lábai a halálra mennek, az õ léptei a sírba törekszenek.
|
6 | Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy õ eszébe venné.
|
7 | Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditõl!
|
8 | Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
|
9 | Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
|
10 | Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.]
|
11 | Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
|
12 | És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
|
13 | És nem hallgattam az én vezetõim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
|
14 | Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
|
15 | Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepibõl folyóvizet.
|
16 | Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
|
17 | Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
|
18 | Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
|
19 | A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az õ emlõi elégítsenek meg téged minden idõben, az õ szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
|
20 | És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
|
21 | Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ rendeli.
|
22 | A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.
|
23 | Õ meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
|