| Chapter 92 |
1 | Zsoltár, ének szombat napra.
|
2 | Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
|
3 | Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.
|
4 | Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
|
5 | Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.
|
6 | Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!
|
7 | A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
|
8 | Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;
|
9 | Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
|
10 | Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, [és ]elszélednek mind a hamisság cselekedők!
|
11 | De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.
|
12 | És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.
|
13 | Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.
|
14 | Plánták [ők] az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.
|
15 | Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;
|
16 | Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!
|