Hungarian Bible

John 15

John

Return to Index

Chapter 16

1

 

  Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok. 

 


2

 

  A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. 

 


3

 

  És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem. 

 


4

 

  Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy a mikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék. 

 


5

 

  Most pedig elmegyek ahhoz, a ki küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy? 

 


6

 

  Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket. 

 


7

 

  De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. 

 


8

 

  És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében: 

 


9

 

  Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem; 

 


10

 

  És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; 

 


11

 

  Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett. 

 


12

 

  Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. 

 


13

 

  De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. 

 


14

 

  Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. 

 


15

 

  Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek. 

 


16

 

  Egy kevés [idő,] és nem láttok engem; és ismét egy kevés [idő,] és megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek. 

 


17

 

  Mondának azért az ő tanítványai közül egymásnak: Mi az, a mit nékünk mond: Egy kevés [idő,] és nem láttok engem; és ismét egy kevés [idő,] és megláttok majd engem; és: mert én az Atyához megyek? 

 


18

 

  Mondának azért: Mi az a kevés [idő,] a miről szól? Nem tudjuk, mit mond. 

 


19

 

  Megérté azért Jézus, hogy őt akarnák megkérdezni, és monda nékik: Arról tudakozzátok-é egymást, hogy azt mondám: Egy kevés [idő,] és nem láttok engem; és ismét egy kevés [idő,] és megláttok majd engem? 

 


20

 

  Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul. 

 


21

 

  Az asszony mikor szűl, szomorúságban van, mert eljött az ő órája: de mikor megszűli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra. 

 


22

 

  Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket. 

 


23

 

  És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek. 

 


24

 

  Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen. 

 


25

 

  Ezeket példázatokban mondottam néktek; de eljő az idő, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyiltan beszélek néktek az Atyáról. 

 


26

 

  Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek; 

 


27

 

  Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki. 

 


28

 

  Kijöttem az Atyától, és jöttem e világba: ismét elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához. 

 


29

 

  Mondának néki az ő tanítványai: Ímé, most nyiltan beszélsz és semmi példázatot nem mondasz. 

 


30

 

  Most tudjuk, hogy te mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen: erről hiszszük, hogy az Istentől jöttél ki. 

 


31

 

  Felele nékik Jézus: Most hiszitek? 

 


32

 

  Ímé eljő az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. 

 


33

 

  Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyőztem a világot. 

 


John 17

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: