Hungarian Bible

Psalms 108

Psalms

Return to Index

Chapter 109

1

 

  Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. &Én dicséretemnek Istene, ne hallgass! 

 


2

 

  Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem. 

 


3

 

  És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül. 

 


4

 

  Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom. 

 


5

 

  Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért. 

 


6

 

  Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől. 

 


7

 

  Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen. 

 


8

 

  Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el. 

 


9

 

  Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé. 

 


10

 

  És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek [eledelt.] 

 


11

 

  Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. 

 


12

 

  Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin! 

 


13

 

  Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! 

 


14

 

  Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék! 

 


15

 

  Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről, 

 


16

 

  A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje. 

 


17

 

  Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. 

 


18

 

  Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj. 

 


19

 

  Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. 

 


20

 

  Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. 

 


21

 

  De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! 

 


22

 

  Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. 

 


23

 

  Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. 

 


24

 

  Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. 

 


25

 

  Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 

 


26

 

  Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 

 


27

 

  Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 

 


28

 

  Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 

 


29

 

  Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 

 


30

 

  Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 

 


31

 

  Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét. 

 


Psalms 110

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: